Az alsódörgicsei Boldogasszony templomrom

A Granarius Udvarház, Étterem és Panzió udvaráról is remekül látható Boldogasszony templomrom a Balaton egyik legszebb és talán egy kicsit méltatlanul ismeretlen műemléke, ahonnan ráadásul pazar kilátás nyílik a tóra is.

A mai napig impozáns rom körül kialakított piknikező és bográcsozó helyek tökéletes célponttá teszik a túrázók számára, de az Étterem vendégei a csekély távolság miatt akár egy finom vacsora előtt/után is kisétálhatnak nézelődni és gyönyörködni a panorámában.

Az épületet a fehérvári őrkanonokság kegyúri templomként emelték valamikor a 13. században, első írásos említése 1268-ból származik. A 20. századi ásatások során bebizonyosodott, hogy a területen korábban nem állt templom, vagyis ez itt az első ilyen jellegű építmény.

A templomot az évszázadok során többször is átépítették és kibővítették, eredetileg egyhajós, keleti tájolású volt, nyugati végén a hajóval azonos szélességű, háromemeletes, 20-22 méteres toronnyal, amit valószínűleg sátortető fedett és két kereszt volt rajta.

A torony alsó szintjén boltozott kegyúri karzat volt, a legfelső emeleten pedig ma is látható a két ikerablak. Több mint valószínű, hogy a templom belseje vakolva és festve volt, sőt, Békefi Remig ciszterci szerzetes, tanár és egyháztörténész arról számol be a 20. század elején, hogy ő még a torony nyugati falának külsején is talált festett emberi alakra utaló nyomokat.

A kilátás

A templomrom a 20. század elején

A Dörgicse történetét bemutató írásban már volt szó arról, hogy a falut/falvakat több néven is emlegették az évszázadok során, ráadásul a különböző dokumentumok, oklevelek, jegyzékek készítői nem mindig voltak tisztában a helyi viszonyokkal, ezért gyakran keverték össze a neveket, így nem mindig lehet kibogozni, hogy az egyes elnevezések valójában melyik Dörgicsére vonatkoznak.

Az biztosnak tűnik, hogy Alsódörgicse a középkor jó részében a fehérvári káptalan birtoka volt, tehát hozzájuk tartozott a templom is. Ezt bizonyítja egy 1333-ból származó pápai tizedjegyzék, ami szerint Fired Dergethe, azaz Füreddörgicse, vagyis Alsódörgicse János nevű papja 50 kis dénár tizedet fizetett.

Sajnos a valóságban nem tudjuk, hogy ez az 50 kis dénár mit és mennyit jelentett pontosan, azaz konkrétan milyen értéket képviselt.

III. Béla a Tatárjárás után még majdnem színtiszta ezüstdénárokat veretett, amik annyira értékállóak voltak, hogy külföldön is szívesen elfogadták őket, és értékük sokáig hivatkozási alap volt. Az 1222-es Aranybulla 23. cikke például kimondta, hogy „a pénz húsvéttól húsvétig érvényes, a dénárok olyanok legyenek, mint Béla király idejében voltak.”

Az érmék rendszeres cseréjekor azonban az éppen regnáló királyi kamara szinte soha nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a haszon érdekében rontson a pénz értékén, így a korszak dénárjainak vásárlóértéke folyamatosan ingadozott.

Összehasonlításként csak annyit mondhatunk, hogy ugyanezen tizedjegyzék szerint Ság Dergethe, azaz Ságdörgicse, vagyis a mai Ságpuszta (amelynek helyén néhány évszázaddal később a zánkai gyermek- és ifjúsági üdülő épült) Péter nevű papja kevesebb, 30 kis dénár tizedet fizetett.

Azt is tudjuk, hogy a templomot valamikor a 14. század vége és a 15. század eleje között átépítették, ekkor került a sekrestye a szentély északi oldalához. És valószínűleg statikai okok miatt támpillérekkel támasztották meg a tornyot.

Ekkor cserélhették le a templomot körülvevő sövénykerítést is kőkerítésre, amiből ma már csak a 60 centi széles alapok vannak meg.

A templomra a védőszentje alapján sokszor hivatkoznak Boldogasszony templomként is, így említi egy 1495-ös oklevél is, amiben a fehérvári káptalan birtokainak jegyzékét hagyja jóvá a pápai követ, Orsini Orsi.

A 16. század közepétől az evangélikusok használják a templomot, és persze ők sem bírták ki, hogy ne változtassanak rajta: elfalazták a szentélyt és szószéket építettek.

Az 1967-es régészeti feltárás alapján ekkor építhettek a kerítés déli oldalánál egy L-alakú épület komplexumot is, ami egy kétszintes lakóházból és hozzá tartozó kiszolgáló épületekből állt. Ez volt nagy valószínűséggel a paplak, aminek ma már szintén csak az alapozása látható.

Az épületekből előkerült nagy mennyiségű és értékes leletanyag azt mutatja, hogy a korszakban a pap legalábbis jómódú volt, ami arra utal, hogy ekkoriban Alsódörgicsének is jól mehetett.

A nyomok alapján valamikor a 17. században tűz pusztíthatta el a paplakot és a templomot is megrongálta. Mária Terézia 1754-es rendelet alapján újra a katolikusok veszik birtoka a területet, megtörténik a felújítás és helyreállítás.

Egy 1778-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom akkor még működött, sőt egy 1781-es, Vászoly és Dörgicse közötti határperhez készített térképen is áll még. Innen tudunk a torony sátortetejéről és a két keresztről.

A templom valamikor a 19. század elején pusztult el, de azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és miért. Az biztos, hogy 1816-ban már romként írják le.

Az 1930-as években foglalkoztak legközelebb a rommal, akkor statikai okokból a tornyot aláfalazták.

Az utolsó komoly és szakszerű régészeti feltárásra és állagmegóvásra 1967-68-ban került sor, ekkor alakították ki a templomrom és környékének mostani kinézetét.

Az alsódörgicsei Boldogasszony templomrom mindenképpen megér egy látogatást, aki a közelben jár, annak – a Granarius Udvarház meglátogatása előtt vagy után – szinte kötelező program!

Szoba- és asztalfoglalás: +36/20/932-00-16

udvarhazgranarius@gmail.com

Kövessen minket a Facebookon is!

2019-03-06T15:51:53+00:00